Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Fenyő Miklós

2008.10.26

Fenyő Miklós: Voltak viták, de nem nevezném különlegesen nagy ügyeknek; kizárólag szakmai dolgokon vitáztunk. Vannak ízlésbeli eltérések közöttünk - ebben tagoltak vagyunk -, és a szempontjainkban is van bizonyos ellentmondás. A kiválasztás egész ideje alatt azt éreztem, nagyjából egyetért a zsűri, de egymáshoz kell idomulnunk. Egyrészt, hogy megteremtsük az összhangot, másrészt arra is rá kellett érezni; mi az, amit képviselhetünk. Ehhez azonban látnunk kellett, milyen a felhozatal. Úgy gondolom, nem döntöttünk rosszul.

TV2.hu:
Volt, akiért szívvel-lélekkel harcolt, hogy bekerüljön?

Fenyő Miklós: Volt. Semmiképpen sem csak és kizárólag énekversenynek tartom a Megasztárt, és ehhez mérten képviselem saját magam a zsűrin belül. Azt gondolom, egy olyan egyéniséget kellene találni, olyan különleges személyiséget, amiből kevés van a piacon. Olyan valakit, aki feltűnő tud lenni, nem csak szakmai szempontból. Természetes, hogy a szakmai szempont is tagolódik, ugyanis az, hogy valaki tud énekelni, alapkövetelmény. Az, hogy miként frazíroz, ízlésbeli kérdés. Elsősorban azt próbálom felmérni, hogy milyen műfajban, milyen stílusban lenne igazán jó valaki. A különlegeset keresem.

TV2.hu: A különleges ezen a szinten az őstehetség szinonimájaként is aposztrofálható. Ott van?

Fenyő Miklós: Persze! Ott van, benne van! Olyan erős belső késztetéssel rendelkező eredeti személyiséget – nem is egyet – láttam, akiből sugárzik, hogy akkor is ezt csinálná, ha otthon lenne, a négy fal között. Mert ettől boldog.

TV2.hu: Azt hiszem, itt jön elő az, amit az önt megformáló Szabó Kimmel Tamásról, a Made in Hungaria című film főszereplőjéről mondott, nevezetesen, hogy nyitva van a szíve. És ha valakinek nyitva van a szíve, akkor rendben lesz minden. Rendben lesz minden?

Fenyő Miklós: Igen, hiszen megtaláltuk őket. Sokan a tudásukra bazíroznak, de a tudás nem feltétlenül elég, ha csak afféle hideg tudás. Az az érzelem, az a mélység, az a szív ami egyénivé tesz valakit – korántsem mellesleg jó a hangja, és jól is énekel – az megjelent. Igen, van ilyen ember, vannak ilyen emberek.

TV2.hu: Nincsenek könnyű helyzetben a mostani generáció tagjai (sem). Hiába rendelkezik valaki tökéletes hangi adottságokkal, és lehengerlő személyiséggel. Kell, hogy melléálljon valaki, aki fogja a kezét, és elindítja a számára kijelölt úton…

Fenyő Miklós: Remélem, hogy a tehetség, az igazi tehetség megtalálja a maga menedzserét! Menedzserből egyébként bőven van, akik ha meglátnak egy rövidszoknyás kis tinit, akinek úgy ahogy van hangja, akkor elkezdik menedzselni. És lehet, egy ilyen kislány többre viszi, mint egy olyan ember, aki nem kap megfelelő médiatámogatást, ezzel szemben, ezerszer tehetségesebb. Úgyhogy az a remény éltet, hogy zsák a foltját, azaz a tehetség a neki való menedzsert megtalálja.

TV2.hu: Nehezebb a maiaknak?

Fenyő Miklós: Azt gondolom, egészen másfajta akadályokkal kell megküzdeniük. Régen sok tehetség kallódott el, viszont sok olyan maradt fenn, aki nem biztos, hogy méltó volt erre, egyszerűen csak jó időben, jó helyen, jól helyezkedett. Ma másról szól a dolog; üzleti tevékenységgé vált, azaz a pénz irányít. Régen a politika irányította a dolgokat, amiben természetesen ugyanúgy ott volt a pénz, csakhogy az nem volt számunkra megfogható. A maiak számára megfogható ez a dolog: behozza-e a kellő összeget valaki a befektetőnek vagy nem? Sokan gondolkodnak így, ám nem biztos, hogy mindenki olyan nagyon jól ért hozzá. Így aztán mostanában is ez a fajta szelekció létezik, csak más alapon. Könnyen elképzelhető, hogy egy nagyon tehetséges valaki, vagy sok tehetséges valaki elkallódik.

TV2.hu: Amikor elfogadta a felkérést, gondolt arra, hogy esetleg talál majd valakit a Megasztár 4-ben, akinek éppúgy segíthet az indulásban, mint annak idején Szandinak?

Fenyő Miklós: Nem. Ez nem szerepelt a céljaim között, mert soha életemben nem csináltam olyat, hogy kerestem valakit. Ha mégis találtam, az általában egy jó pillanatban, egy jó találkozás eredménye volt, és aztán valóban segítettem az illetőt a pályáján. Ilyen is előfordulhatna egyébként a Megasztárban, de nem ez volt a legfontosabb. Sokkal inkább az, hogy kíváncsi voltam. Elsősorban arra, hogy egyáltalán hol tartunk ma, Magyarországon tehetség dolgában. Ez volt a legfőbb motivációm, ami miatt elvállaltam.

TV2.hu: 1968-ban megnyerték a Ki mit tud-ot a Hungariával, aztán 1981-ben a Pop- és Táncdalfesztiválon is elsőként zártak a mára már legendássá vált Limbo Hintóval. Milyen útravalót kaptak a zsűritől?

Fenyő Miklós: A Ki mit tud-on szigorú volt a zsűri, és erőteljesen szerettek volna betartatni egy bizonyos kultúrpolitikai vonalat mindenkivel. Velünk persze nem sikerült; lázadó típus voltam, és elég sok mindent megtettünk annak érdekében, hogy bosszantsuk a zsűrit. Az ítészek aztán behódoltak a közönségnek, mert a közönség minket akart, és így tudtuk megnyerni. Ami a ’81-es történetet illeti, ott már nem volt ilyen kritizáló zsűri; pontszámokat adtak. Nem volt kérdés, hogy ki nyerjen, mert annyira a Hungaria volt a leglátványosabb, a legfrissebb, a közönség pedig egyszerűen rajongott érte...

TV2.hu: Megengedő lesz vagy szigorú?

Fenyő Miklós: Ha valaki meglágyítja a szívem valamilyen alapon, akkor biztos, hogy hagyom magam sodorni az érzelmeimmel, hiszen emberből vagyok, főleg, ha nem mond ellent a szakmai meggyőződésemnek. Ha nem, akkor lehet, hogy egy kicsit szigorúbb leszek. A közönség dönt, a zsűri csak véleményez, viszont őszintén kell, hogy elmondja a véleményét. Azt javaslom a versenyzőknek; szívleljék meg a tanácsainkat, hiszen azért mondjuk, hogy az illetőnek egy kicsit jobb legyen. Vagy úgy, hogy látjuk benne; nagyon nagy lesz, vagy úgy, hogy esetleg eltanácsoljuk, csak hogy ne érje nagyon nagy csalódás a későbbiekben.  Mindenképpen úgy kell elfogadni a zsűrit - bármilyen ellentmondásos vagy szigorú is -, hogy az illető érdekében fogjuk megfogalmazni az értékeléseket. Csakis az érdekében, és csakis jószándékból.

Szilasi Andrea